M-et érdeklődő idegenvezetőként ismertem meg, aki segített az angol nyelvű Budapest könyvem egyik átdolgozásában. Egy véletlen találkozáskor aztán kiderült, hogy felhagyott ezzel a foglalatossággal, ugyanis a családi kötélgyár minden idejét leköti. Az 1860-as évek óta foglalkozik a család ezzel, 1971-ig minden kézzel történt. M. a kötélgyártók ötödik nemzedékéhez tartozik. A gyárat nem láttam, de néhány hete megmutatta a cég óbudai boltját. Álmélkodtam mennyiféle madzag, zsinór, kötél van kiállítva a lakótelepi ház földszintjén.

Minden, amit csak el lehet képzelni, az ügyvédi hitelesítés nemzeti színű zsinórjától a karvastagságú hajókötélig. (Az utóbbi piacon a magyar hajósok sznobizmusával is meg kell küzdeni, akiket csak a külföldi márka érdekel, tesznek az ár-érték arányra.)

A Vademecum lelkes olvasójaként tudja, mennyire érdekel a múlt (is), magával hozott a kedvemért néhány régi képet és dokumentumot a családja és az üzem történetéről. Ezek közül egy levél és egy fénykép ragadott meg a legjobban

A levelet 1930. február 21-én írta M. dédapja, Gaál Ferenc kötélgyártómester, saját üzleti levélpapírjára.

A legkifinomultabb úri tanítókisasszonyokat is megszégyenítő külalakkal megírt levél így hangzik:

„Kedves keresztkomám és Komaasszony!

A nagyra becsülés, a mélységes tisztelet és baráti vonzalom, melyet mindenkor viseltettem személyed, és kedves Vőd, becses családod iránt, most miután Istennek nagy Kegyelméből megértétek boldog házasságotok 25 éves jubileumát, szeretettel köszöntelek benneteket, és további boldogságotokra az Isten áldását kérem.

Elmerengve az emberi élet viszontagságos, sőt sokszor tövises, megpróbáltatásokkal teljes tragikumain, hogy az ember életében mennyi a csalódás, a be nem teljesült remények, hogy az élet zivatarai közepette mely kedves oázis ez a békés-boldog fészek, amit otthonnak neveznek!
Amikor a gyöngéd Hitves, az ártatlan gyermekek mosolya oszlatja el a halántékunkról a gondterhes barázdákat, melyet az „életkéje” szántott!

Kérem az Egek Urát, adjon számotokra sok derűs, örömteli boldog éveket. Óvjon minden bajtól, veszedelemtől. Hogy sziveiteknek legnagyobb gyönyörűségét, a Ti kedves gyermekeiteket nevelhessétek az emberi társadalom hasznos tagjaivá, ami minden jó Szülőnek leghőbb vágya, boldogsága.

Csekély személyemet tartsátok meg továbra (így!) is baráti jó indulataitokban.

Szivélyesen üdvözöl és szeretettel gondol reátok

Gaál Ferenc és neje”

Ahogy a levelet másoltam, nem tudtam nem arra gondolni, hogy 89 évvel ezelőtt még sokféle levélmintakönyv forgott közkézen. Nem kizárt, hogy Gaál Ferenc keze ügyében is ott volt egy. Ha nem lenne három javítás a szövegben, az is felmerült volna bennem, hogy megkért valakit, másolja le a szöveget. Így viszont csak bámulom a kézírását, a szabályos sorokat, a lapot éppen kitöltő szöveget. A cirkalmas aláírást.

Az jut eszembe: hol tarthatna ez az ország műveltségben, gazdasági sikerekben, ha nem történt volna az a sok minden, és szervesen fejlődhetett volna.

Mindezt csak aláhúzza a fénykép: a mellékelt levelet író apa és fia állnak a kamerával szemben.

A gyerek most tanulja apjától az önérzetes nézést. Időarányosan jól áll.

Megjelent a Vademecum Hírlevél 705. számában. 2019.05.14.  Szerző: Török András Hírlevélíró

A Galco Kötélgyártó és Forgalmazó Kft. óbudai mintaboltja: III. kerület, Lajos utca 107.