Több évvel ezelőtt fővárosunkban járva, egy kis butikban vásárlás közben szóba került Cegléd is. Az eladó – bizonyítandó, hogy ismeri városunkat – egyből Gál Ferenc kötélgyártó nevét említette. Azt hiszem, semmi sem jelzi jobban, hogy a tilolás és gerebenezés mestere szakmájában országos hírnévre tett szert.

• Feri bácsi mikor kezdett el kötélgyártással foglalkozni?
• 1934-ben lettem önálló kisiparos. A 24. évemet töltöttem, az akkori rend szerint ekkor váltam nagykorúvá. Bevittem a munkakönyvemet az ipartestületbe, és másnap már mehettem is a piacra. Nem kellett ám kérvény, meg ajánlások.
• Mi adta az indítást ehhez a szakmához?
• Kérem szépen, nagyapám is köteles volt Abonyban, édesapám is köteles volt itt Cegléden. Ugye ehhez a szakmához két ember kell. Mi kézi kötélgyártók vagyunk, az a sodrás, amivel a kendert összefonják, az kézi hajtású kerékkel történik. Tehát egy segítség mindég kell. Hatéves koromban már a kötőféket fűztem. Otthon is mindig ezt láttuk és segítettünk.
• A családból másra is „átragadt” a szakma szeretete?
• Öt testvérem közül egyik öcsém Hevesen lett köteles mester. A fiam ugyan nem köteles, de teljes egészében nem szakadt el ettől, hiszen cipőfűzőket csinál meg vitorlás hajókra speciális köteleket.
• Ma az országban hány kötélgyártó lehet?
• Úgy gondolom, olyan 10-15 önálló mester lehet.
• A technikai újítások mennyire hatottak erre a mesterségre?
• Régen minden kézzel ment. Később annyi változott, hogy villanymotort szereltek a hajtányra. Inkább az volt a megoldás, hogy korán nősültek.
• Ez mit jelent?
• Azért nősültek korán a kötelesek, mert nem volt olyan segítség, aki ingyen hajtotta volna a kereket. 11 órakor abbahagyták, bementek megfőzni, ebéd után pedig folytatták.
• Feri bácsinak is sikerült korán olcsó „munkaerőt” szereznie?
• Második feleségemmel 13 éve vagyunk együtt, őt nem sikerült rávenni, de fiatal korban tényleg kellett a segítség, mert ezt egyedül képtelenség csinálni.
• Van-e olyan munkadarab, amire azt mondják: ezen a vidéken azt csak a Gál kötelessel érdemes csináltatni?
• Annyira nem különleges a mi szakmánk, de ami kenderből van és kötélnek nevezik, azt meg tudom csinálni. Szoktam csinálni még kötéllétrát is iparosoknak, akik olyan tetőn dolgoznak, ahová rendes létrát nem tehetnek.
• Ha már itt tartunk, voltak-e különleges megrendelései?
• Közvetlenül 1945 után a Videotonnak csináltam 180 méteres köteleket, amit ha összetettünk volna, Ceglédről Vácig érne el, kb. 110 km. Csináltam bokszolóknak ringet, színházakba a függönyt és a színfalakat mozgató köteleket. A ceglédi kórházban két évenként javítom az elmeosztályon elszakadt hálókat, de a gyermekosztályra a csecsemőmérleghez szükséges hálót is én csináltam.
• Tudom, hogy még ma is jár vásárokra. Érdemes még?
• Eljárok a szomszédba, Irsára, jóformán már csak szokásból, mert nem sok értelme van. Kevés a jószág. Régen kétezer kocsi volt Cegléden. A sok ló sok munkát jelent, de bejöttek a mezőgazdasági gépek. A köteles szakmának nagy jövője nincsen, már nem is oktatják sehol. Az jólesett, hogy 50 éves jubileumra munkám elismeréseként aranygyűrűt kaptam. A sok meghívott vendég közül kettőnket tiszteltek meg ezzel.

Ványi Zsolt

Megjelent: Ceglédi Hírek, 1994. szeptember 14. 8. oldal